A lakás bérlője tetemes rezsitartozást hagyott hátra, nem
fizette a bérleti díjat és még ő jelentette fel az adóhivatalnál a
bérbeadót. Egy jogeseten keresztül bemutatjuk a NAV bírságolási
útmutatóját és tényleges gyakorlatát.
Adózással foglalkozó szakemberek csaknem fél éve azt
tapasztalják, hogy az adóhatóság bármilyen súlyú cselekmény és bármilyen
mértékű adóhiány esetén 200 százalékos adóbírságot szab ki a
határozatában. Ez történhet azért, mert hiába van az adóhatóságnak
bírságolási útmutatója, a NAV teljesen szabadon dönthet az adóbírság
mértékéről, csak a jóindulatán múlik, hogy éppen mennyi adóbírságot kap
adózó. Korábban csak az igazán súlyos jogsértések esetén alkalmazták a
200 százalékos mértéket, kisebb adóhiányok, enyhébb cselekmények esetén
főleg 50 százalékot róttak ki.
Egy jogeseten keresztül bemutatjuk a NAV bírságolási útmutatóját és az alkalmazott maximális bírság mérték kiszabásának jogi indoklását.
A 45 éve irodistaként dolgozó Marika édesanyja tíz éve csaknem magatehetetlen állapotban volt, folyamatos felügyeletre szorult, az ügyek vitelére teljesen alkalmatlan volt. Az első 9 évben lányáékkal lakott, majd az utolsó évben bentlakásos otthonban ápolták. Az otthoni ápolást is beteggondozó segítette heti több napban. A beteg anyuka lakása már 15 éve Marika nevére került, amire holtig tartó haszonélvezeti joga volt az édesanyjának.
A család az utolsó pár évben úgy döntött, hogy a gondozás költségeinek biztosítása miatt kiadja anyuka kis panellakását. A beteg anyuka még korábban adott a lányának egy teljes körű meghatalmazást, hogy kezelni tudja a lakással kapcsolatos összes teendőt.
Sajnos, a lakás bérlőjét igen szerencsétlenül választották ki, az eleinte határtalanul kedves, egyedül élő nőről kiderült, hogy már többszörösen volt büntetve. Az egy évig tartó bérleti jogviszony alatt csupán pár alkalommal fizette a bérleti díjat, de a bérbeadók csak egy év múlva tudták „kitenni”, az ismert magyar jogszabályok miatt, amik mindig azt védik, aki birtokon belül van.
A további meglepetések csak ez után kezdődtek. Először is végrehajtó érkezett Marikáékhoz, ekkor derült ki számukra, hogy 250 ezer forintos rezsitartozásuk keletkezett a bérbeadás miatt. Emellett a volt bérlő már a kényszerkiköltöztetéskor odavetette, hogy első dolga lesz, hogy feljelenti Marikát az adóhatóságnál.
A feljelentés olyan jól sikerült, hogy a „kiköltözés” után 2 hónappal Marika meg is kapta az 5 évre szóló vagyonosodási vizsgálatát. Az adóhatóság a bevallások igen költséges, több hónapos – bankszámlák, bevallások-, ingó és ingatlan-vásárlások – utólagos vizsgálata után megállapította, hogy Marika és férje egyebekben patyolattiszta, viszont a lakás bérlője a feljelentés mellé becsatolta a bérleti szerződést is, amiben viszont az áll, hogy havi 50 ezer forint volt a lakás bérleti díja. Hiába bizonygatta Marika, hogy összesen három alkalommal kaptak bérleti díjat, akkor is csak 30-30 ezer forintot, és az is láthatóan az édesanyja bankszámlájára érkezett, ahonnan rögtön utalták a bentlakásos otthonnak, az adóhatóság rendíthetetlen volt, mivel az állt a bérleti szerződésben, ezért biztos minden úgy is volt. Hiába csatoltak be minden bizonyítékot, rendőrségi papírokat, a 250 ezer forintos elmaradt rezsi végrehajtó okiratait, amelyből szintén joggal következtethetünk arra, hogy a bérlő nemcsak a rezsit nem fizette, hanem a bérleti díjat sem. Az adóhatóság tanúkat nem volt hajlandó meghallgatni, és a hosszú és költséges NAV vizsgálat után meg is érkezett Marika részére a jegyzőkönyv arról, hogy 150 ezer forint körüli adóhiányt állapítottak meg nála a teljes időszakra, amíg a bérlő egy vasat sem fizetett meg nekik.
Marika osztott-szorzott és úgy döntött, hogy pár havi részletekben befizeté az összeget, mert az adóhatósági vizsgálat során olyan egészségügyi és szívproblémái jöttek elő, amely miatt nem akarja tovább folytatni a küzdelmet az adóhatóság ellen.
Itt jött azonban a következő meglepetés, ugyanis megérkezett a határozat, amelyben Marikát véglegesen „adócsalónak” nyilvánították és kiszabtak rá 200 százalékos adóbírságot, azaz pluszban még több, mint 300 ezer forint körüli összeget, így már gyorsan csaknem fél millió forintot kellene befizetnie, természetesen 15 napon belül.
Az adóhatóság a 200 százalékos adóbírságot határozatában azzal indokolta, hogy az adóbírság mellőzésére vagy csökkentésére vonatkozó körülményt nem tudott feltárni:„ Az Art. 170. § (1) bekezdése a megállapított adóhiány összege után 50%-os adóbírság kiszabását írja elő, amely a 171. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén kivételes mértékben is megállapítható, illetőleg kiszabása mellőzhető. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg. Az adóbírság mértéke 2011. év vonatkozásában az adóhiány 75%-a, 2012. év vonatkozásában pedig az adóhiány 200%-a, ha az adóhiány bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Az Art. 171. § (2) bekezdése alapján nincs helye az adóbírság mérséklésének, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások megsemmisítésével függ össze.
Adózónál az adóbírság mellőzésére, illetve mérséklésére okot adó kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem került feltárásra.”A határozatban kizárólag evvel az egy mondattal indokolták a maximális, 200 %-os adóbírság kiszabását.
Az adóbírságról, annak mértékéről és alkalmazhatóságáról az Art. 170-171 §-ok, illetve a 3015/2012 és az ehhez kapcsolódó 3003/2014-es módosított NAV útmutató gondoskodik.Az adózás rendjéről szóló törvény előírja, hogy az adóbírság vagy 50 %, vagy 200 % , és kizárólag akkor mérsékelhető, ha adózó bizonyítja, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható kellő körültekintéssel járt el.
“Adóbírság
Egy jogeseten keresztül bemutatjuk a NAV bírságolási útmutatóját és az alkalmazott maximális bírság mérték kiszabásának jogi indoklását.
A 45 éve irodistaként dolgozó Marika édesanyja tíz éve csaknem magatehetetlen állapotban volt, folyamatos felügyeletre szorult, az ügyek vitelére teljesen alkalmatlan volt. Az első 9 évben lányáékkal lakott, majd az utolsó évben bentlakásos otthonban ápolták. Az otthoni ápolást is beteggondozó segítette heti több napban. A beteg anyuka lakása már 15 éve Marika nevére került, amire holtig tartó haszonélvezeti joga volt az édesanyjának.
A család az utolsó pár évben úgy döntött, hogy a gondozás költségeinek biztosítása miatt kiadja anyuka kis panellakását. A beteg anyuka még korábban adott a lányának egy teljes körű meghatalmazást, hogy kezelni tudja a lakással kapcsolatos összes teendőt.
Sajnos, a lakás bérlőjét igen szerencsétlenül választották ki, az eleinte határtalanul kedves, egyedül élő nőről kiderült, hogy már többszörösen volt büntetve. Az egy évig tartó bérleti jogviszony alatt csupán pár alkalommal fizette a bérleti díjat, de a bérbeadók csak egy év múlva tudták „kitenni”, az ismert magyar jogszabályok miatt, amik mindig azt védik, aki birtokon belül van.
A további meglepetések csak ez után kezdődtek. Először is végrehajtó érkezett Marikáékhoz, ekkor derült ki számukra, hogy 250 ezer forintos rezsitartozásuk keletkezett a bérbeadás miatt. Emellett a volt bérlő már a kényszerkiköltöztetéskor odavetette, hogy első dolga lesz, hogy feljelenti Marikát az adóhatóságnál.
A feljelentés olyan jól sikerült, hogy a „kiköltözés” után 2 hónappal Marika meg is kapta az 5 évre szóló vagyonosodási vizsgálatát. Az adóhatóság a bevallások igen költséges, több hónapos – bankszámlák, bevallások-, ingó és ingatlan-vásárlások – utólagos vizsgálata után megállapította, hogy Marika és férje egyebekben patyolattiszta, viszont a lakás bérlője a feljelentés mellé becsatolta a bérleti szerződést is, amiben viszont az áll, hogy havi 50 ezer forint volt a lakás bérleti díja. Hiába bizonygatta Marika, hogy összesen három alkalommal kaptak bérleti díjat, akkor is csak 30-30 ezer forintot, és az is láthatóan az édesanyja bankszámlájára érkezett, ahonnan rögtön utalták a bentlakásos otthonnak, az adóhatóság rendíthetetlen volt, mivel az állt a bérleti szerződésben, ezért biztos minden úgy is volt. Hiába csatoltak be minden bizonyítékot, rendőrségi papírokat, a 250 ezer forintos elmaradt rezsi végrehajtó okiratait, amelyből szintén joggal következtethetünk arra, hogy a bérlő nemcsak a rezsit nem fizette, hanem a bérleti díjat sem. Az adóhatóság tanúkat nem volt hajlandó meghallgatni, és a hosszú és költséges NAV vizsgálat után meg is érkezett Marika részére a jegyzőkönyv arról, hogy 150 ezer forint körüli adóhiányt állapítottak meg nála a teljes időszakra, amíg a bérlő egy vasat sem fizetett meg nekik.
Marika osztott-szorzott és úgy döntött, hogy pár havi részletekben befizeté az összeget, mert az adóhatósági vizsgálat során olyan egészségügyi és szívproblémái jöttek elő, amely miatt nem akarja tovább folytatni a küzdelmet az adóhatóság ellen.
Itt jött azonban a következő meglepetés, ugyanis megérkezett a határozat, amelyben Marikát véglegesen „adócsalónak” nyilvánították és kiszabtak rá 200 százalékos adóbírságot, azaz pluszban még több, mint 300 ezer forint körüli összeget, így már gyorsan csaknem fél millió forintot kellene befizetnie, természetesen 15 napon belül.
Az adóhatóság a 200 százalékos adóbírságot határozatában azzal indokolta, hogy az adóbírság mellőzésére vagy csökkentésére vonatkozó körülményt nem tudott feltárni:„ Az Art. 170. § (1) bekezdése a megállapított adóhiány összege után 50%-os adóbírság kiszabását írja elő, amely a 171. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén kivételes mértékben is megállapítható, illetőleg kiszabása mellőzhető. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg. Az adóbírság mértéke 2011. év vonatkozásában az adóhiány 75%-a, 2012. év vonatkozásában pedig az adóhiány 200%-a, ha az adóhiány bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Az Art. 171. § (2) bekezdése alapján nincs helye az adóbírság mérséklésének, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások megsemmisítésével függ össze.
Adózónál az adóbírság mellőzésére, illetve mérséklésére okot adó kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem került feltárásra.”A határozatban kizárólag evvel az egy mondattal indokolták a maximális, 200 %-os adóbírság kiszabását.
Az adóbírságról, annak mértékéről és alkalmazhatóságáról az Art. 170-171 §-ok, illetve a 3015/2012 és az ehhez kapcsolódó 3003/2014-es módosított NAV útmutató gondoskodik.Az adózás rendjéről szóló törvény előírja, hogy az adóbírság vagy 50 %, vagy 200 % , és kizárólag akkor mérsékelhető, ha adózó bizonyítja, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható kellő körültekintéssel járt el.
“Adóbírság
hirdetés
170. § (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell
fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik -
az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke az adóhiány 200%-a, ha az
adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek,
nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó
jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési,
adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra,
visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az
adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen
esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.(2)
Adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet,
önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség
időpontjáig nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe
vették. Az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az
adófizetési kötelezettség teljesítéseként csak akkor lehet figyelembe
venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének napján is fennáll.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül adóhiánynak a vagyonszerzési illeték alapjának utólagos adómegállapítással történő módosítása, feltéve, hogy az adózó a vagyonszerzési illeték alá eső vagyontárgyakat hiánytalanul bejelentette.
(4) Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenőrzés során megállapítja, hogy a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja az ellenőrzési időszak egészére megállapított általános forgalmiadó-hiány.
(5) Nem állapítható meg adóbírság:
a) a magánszemély terhére az adóhiány olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett;
b) az adó megfizetésére az adózó örököseként, vagy az általa megajándékozottként kötelezett személy terhére az adózónál keletkezett adóhiány után;
6) Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő járulék megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye. Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadó megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt a magánszemély terhére, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg. Az adóhatóság az adóhiányt, illetőleg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot is a munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg, ha az adóelőleget, adót, járulékot a munkáltató (kifizető) a magánszemélytől levonta, de az ezzel összefüggő bevallási kötelezettségének nem tett eleget.
171. § (1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.(2) Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
(3) Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget.
”NAV 3015/2012. számú bírságolási útmutatójaA bírságolási útmutató bevezetőjében olvashatjuk, hogy a jogszabálysértések miatt alkalmazott szankcióknak kettős szerepük van: egyrészt anyagi hátránnyal sújtják az adózót az elkövetett jogsértésekért, másrészt megelőző, visszatartó hatást fejtenek ki a hasonló hibák, mulasztások jövőbeni elkerülése érdekében.
Az útmutató szintén kifejti, hogy a bírságmértéket mindig esetileg, a konkrét tényállást befolyásoló valamennyi lényeges körülmény átfogó vizsgálata, értékelése alapján lehet meghatározni. A cselekmény (mulasztás) okai adózónkénti egyéniesítéssel és differenciálással értékelendők.
Az adóbírság, és a mulasztási bírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetve a bírság kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja, vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A "tőle elvárhatóság" vizsgálatát követően az eset összes körülményét is mérlegelni kell, mind a mulasztási bírság, mind az adóbírság mértékének megállapítása során. Az adóhatóságnak vizsgálnia kell tehát – különösen az adóbírságnál – az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, mindkét bírságfajtánál pedig az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.A 3003/2014. számú NAV bírságolási útmutatóA 3003/2014. számú NAV útmutatót a NAV elnöke adta ki, és kizárólag a 3015/2012-es útmutató egyes szakaszainak további értelmezését foglalja magába illetve ezt az útmutatót főként a pénztárgépet használó adózók bírságolási szabályrendszerét tartalmazza.
Jelen ügyünkre vonatkozóan azonban ez az útmutató szintén kizárólag szubjektíven közelíti meg az adóbírság kiszabását:
“ b) Azokban az esetekben, amikor a jogalkotó az alkalmazható szankció mértékét keretjelleggel, vagy százalékos mértékkel határozza meg, vagy felső határt ad meg a bírság összegére a mérlegelés körében először a jogsértő magatartás értékelendő, a jogellenes cselekmény súlyának (azaz lehetséges vagy beállt következményeinek) mérlegelése után következhet az egyéniesítés, a szubjektív felróhatóság méltányosság keretében történő értékelése. Az Art. 172. § (21) bekezdése előírja a mérlegelés során az okozott adózási érdeksérelem figyelembe vételét, amelyet mint lehetséges vagy beállt következményt, a jogellenes cselekmény súlyának megállapítása során figyelembe kell venni. Az adóhatóság ebben az esetben is köteles mérlegelni a mulasztás súlyát és körülményeit a mulasztási bírság kiszabásánál, aminek az is lehet az eredménye, hogy eltekint a szankció alkalmazásától.”
A jogesetben vázolt ügyben álláspontunk szerint nem valósultak meg a 200 százalékos adóbírság kiszabására okot adó körülmények, mégis így szankcionálta az adóhatóság.Jelen ügyben:
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül adóhiánynak a vagyonszerzési illeték alapjának utólagos adómegállapítással történő módosítása, feltéve, hogy az adózó a vagyonszerzési illeték alá eső vagyontárgyakat hiánytalanul bejelentette.
(4) Amennyiben az adóhatóság utólagos adóellenőrzés során megállapítja, hogy a termékimportot terhelő általános forgalmi adót az adózó az adólevonási jog keletkezését követően, de az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásban szerepeltette előzetesen felszámított adóként, az adóbírság alapja az ellenőrzési időszak egészére megállapított általános forgalmiadó-hiány.
(5) Nem állapítható meg adóbírság:
a) a magánszemély terhére az adóhiány olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett;
b) az adó megfizetésére az adózó örököseként, vagy az általa megajándékozottként kötelezett személy terhére az adózónál keletkezett adóhiány után;
6) Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő járulék megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye. Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadó megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt a magánszemély terhére, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg. Az adóhatóság az adóhiányt, illetőleg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot is a munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg, ha az adóelőleget, adót, járulékot a munkáltató (kifizető) a magánszemélytől levonta, de az ezzel összefüggő bevallási kötelezettségének nem tett eleget.
171. § (1) Az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.(2) Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
(3) Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget.
”NAV 3015/2012. számú bírságolási útmutatójaA bírságolási útmutató bevezetőjében olvashatjuk, hogy a jogszabálysértések miatt alkalmazott szankcióknak kettős szerepük van: egyrészt anyagi hátránnyal sújtják az adózót az elkövetett jogsértésekért, másrészt megelőző, visszatartó hatást fejtenek ki a hasonló hibák, mulasztások jövőbeni elkerülése érdekében.
Az útmutató szintén kifejti, hogy a bírságmértéket mindig esetileg, a konkrét tényállást befolyásoló valamennyi lényeges körülmény átfogó vizsgálata, értékelése alapján lehet meghatározni. A cselekmény (mulasztás) okai adózónkénti egyéniesítéssel és differenciálással értékelendők.
Az adóbírság, és a mulasztási bírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetve a bírság kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja, vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A "tőle elvárhatóság" vizsgálatát követően az eset összes körülményét is mérlegelni kell, mind a mulasztási bírság, mind az adóbírság mértékének megállapítása során. Az adóhatóságnak vizsgálnia kell tehát – különösen az adóbírságnál – az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, mindkét bírságfajtánál pedig az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.A 3003/2014. számú NAV bírságolási útmutatóA 3003/2014. számú NAV útmutatót a NAV elnöke adta ki, és kizárólag a 3015/2012-es útmutató egyes szakaszainak további értelmezését foglalja magába illetve ezt az útmutatót főként a pénztárgépet használó adózók bírságolási szabályrendszerét tartalmazza.
Jelen ügyünkre vonatkozóan azonban ez az útmutató szintén kizárólag szubjektíven közelíti meg az adóbírság kiszabását:
“ b) Azokban az esetekben, amikor a jogalkotó az alkalmazható szankció mértékét keretjelleggel, vagy százalékos mértékkel határozza meg, vagy felső határt ad meg a bírság összegére a mérlegelés körében először a jogsértő magatartás értékelendő, a jogellenes cselekmény súlyának (azaz lehetséges vagy beállt következményeinek) mérlegelése után következhet az egyéniesítés, a szubjektív felróhatóság méltányosság keretében történő értékelése. Az Art. 172. § (21) bekezdése előírja a mérlegelés során az okozott adózási érdeksérelem figyelembe vételét, amelyet mint lehetséges vagy beállt következményt, a jogellenes cselekmény súlyának megállapítása során figyelembe kell venni. Az adóhatóság ebben az esetben is köteles mérlegelni a mulasztás súlyát és körülményeit a mulasztási bírság kiszabásánál, aminek az is lehet az eredménye, hogy eltekint a szankció alkalmazásától.”
A jogesetben vázolt ügyben álláspontunk szerint nem valósultak meg a 200 százalékos adóbírság kiszabására okot adó körülmények, mégis így szankcionálta az adóhatóság.Jelen ügyben:
- Az adóhiány mértéke igen alacsony
- A jogellenes cselekmény súlya szinte elhanyagolható
- Soha nem volt korábban adóbírság kiszabva az adózóra
- A jogsértő magatartás csekély súlyú, álláspontunk alapján egyáltalán nincs
- Adóhiány keletkezésének körülményeit figyelembe véve, az adóhatóság a jogesetnél kizárólag szubjektíven állapította meg az adóhiányt, attól függetlenül, hogy adózónak bevétele a bérbeadást tekintve kizárólag három alkalommal keletkezett a 12 hónapból.
Szubjektív törvény, szubjektív bírságolási útmutatóÚgy
látjuk, hogy az adóbírság körében olyan törvény és olyan bírságolási
útmutató van jelenleg hatályban, hogy a NAV szubjektív okokra hivatkozva
kiszabhat 200 százalékos adóbírságot, amelyet az utóbbi fél évben az
adózással foglalkozó szakemberek állandónak és folyamatosnak tartanak a
hatóság részéről.
Milyen lehetőségek vannak a bírság csökkentésére?
Milyen lehetőségek vannak a bírság csökkentésére?
- Első fokú határozatra történő fellebbezés
Amennyiben már első fokon kiszabták a 200%-os adóbírságot,
fellebbezésben kérhető, hogy ennek jogszerűtlenségét a másodfokú
adóhatóság állapítsa meg. Természetesen fellebbezés esetén mind az
adóhiány, mind a bírságok és késedelmi pótlék összegek a fellebbezés
illetékalapját képezik, így elég borsos illeték fizetésére kötelezettek
adózók.
- Bírósági út
Ha a másodfokú határozatban is 200%-os adóbírságot írtak elő, a
határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül bíróságtól kérhető
ezen bírság jogszerűtlenségének bíróság általi kimondása.
- Felülvizsgálat a NAV elnökétől
Felülvizsgálati kérelem kérhető a NAV elnökétől, amennyiben keresettel nem támadtuk meg a határozatot. Ebben az esetben is kérhető a 200 %-os adóbírság csökkentése.
- Fizetési és méltányossági kérelem előterjesztése
Végsősoron kérelem előterjesztésével lehet kérni az adóhatóságtól,
hogy a tőkeösszeg megfizetése mellett, az adóbírság legalább egy részét
engedje el.
Dr. Szeiler Nikolett info@drszeiler.hu
Ezen a weboldalon lévő cikkek és információk a Dr. Szeiler Ügyvédi Iroda szellemi termékei. A weboldal tartalmának másolása változatlan, vagy nagymértékben azonos tartalmú szöveges vagy bármilyen egyéb (nyomtatott anyag, előadás) felhasználása, hozzájárulásunk nélkül tilos és díjköteles. Amennyiben weboldalunk bármely tartalmát harmadik személyek honlapján azonos vagy hasonló formában megtaláljuk, másolt oldalanként - másolt oldalnak minősül az adott oldalról legalább egy bekezdésnyi szöveg átvétele – 1000 Euró kötbért számlázunk a jogtalan felhasználónak havonta. A másolással a harmadik személy kifejezetten elfogadja ezen kötbér megállapodást.
A honlapon elérhető tartalom nem minősül konkrét jogi tanácsadásnak, ajánlattételnek vagy erre történő felhívásnak, célja csupán a tájékoztatás, és hogy értesüljenek olvasóink a Dr. Szeiler Ügyvédi Irodáról és annak szakterületéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése