2014. december 11., csütörtök

Ingatlan-bérbeadás áfásan vagy áfamentesen? December 31-ig kell eldönteni!



Az ingatlant bérbeadó, vagy értékesítő cégeknél fontos határidő december 31-e: eddig változtatható meg a korábbi döntés, hogy a társaság áfásan vagy áfamentesen végzi-e tevékenységét. E határidő elmulasztása esetén menedék lehet az úgynevezett kijavítási kérelem.

Az ingatlan-bérbeadás főszabály szerint áfamentesen számlázandó tevékenység. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 88. §-a alapján azonban lehetőség van arra, hogy az általános forgalmi adó alanya az egyes, főszabályként adómentes, ingatlan értékesítési, - bérbeadási ügyleteire az adómentesség helyett adófizetési kötelezettséget válasszon. Ebben az esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett, általános adómérték alkalmazandó. Az az adóalany, aki (amely) élt e választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

Gyakori, hogy az adózók nem jelentik be az adóhatóság részére, hogy adómentesség helyett adókötelezettséget választanak, vagy éppen fordítva, elfelejtik bejelenteni – miután 5 év eltelt –, hogy már nem adókötelesen kívánják számlázni ingatlan-bérbeadási tevékenységüket. Nézzük meg, milyen problémák adódhatnak ebből!

Első példánkban az adózó adásvételi szerződéssel megvásárolt egy ingatlant. Az ingatlant bérbe adta. Az adózónak kizárólag ingatlan bérbeadásból származott bevétele. Analitikus nyilvántartásában és áfabevallásában adólevonással járó adómentes belföldi értékesítésként tüntette fel az ingatlan bérleti díjáról kiállított számlákat.

Az adóhatóság adózónál áfa adónemre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként adózó terhére a bevalláshoz képest áfakülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és ez után adóbírságot szabott ki. Az adóhatóság nem fogadta el a számla szerinti adót levonhatóként.

Az adóhatóság a határozatát azzal indokolta, hogy az adómentes tevékenységhez kapcsolódó beszerzések adótartamát az adózó nem vonhatja le. Adózó a tevékenységének megkezdésével egyidejűleg a cégbírósághoz történő bejelentkezése során nem nyilatkozott arról, hogy az ingatlan bérbeadása kapcsán speciális adózási módot, azaz az adókötelessé tételt választja, ezért az ingatlan bérbeadása adómentes tevékenység.

Az adóhatóság így a törvényeket megfelelően értelmezve járt el akkor, amikor megállapította, hogy mivel adózónak árbevétele kizárólag ingatlan bérbeadásból származott, amely adómentes szolgáltatásnyújtás, és mivel nem választotta az adókötelessé tételt, illetve ezt nem jelentette be az adóhatósághoz az adóévet megelőző év utolsó napjáig, ezért az adóhatóság nem is fogadhatta el a számla szerinti adót levonható adóként.

Második példánkban az adózó megvásárolt egy céget, amelynek tulajdonában olyan lakások voltak, amelyeket nem sikerült értékesíteni. Az új tulajdonos a lakásokat magánszemélyeknek adta bérbe, akik felé adómentes számlákat bocsátott ki. Évekkel később – egy NAV vizsgálat során – derült ki, hogy a régi cégtulajdonos az ingatlan-bérbeadásra az adókötelességet választotta. Az adóhatóság ebben az esetben megállapította az áfafizetési kötelezettséget, továbbá súlyos adóbírságot is kiszabott.

Ha adózók korábban az adó kötelessé tételt választották, de ez alól ki szeretnének jelentkezni, ezt a választás évét követő ötödik naptári év végétől tehetik meg, azaz sok vállalkozás esetében a könyvelőknek kell figyelmeztetniük a vállalkozókat, hogydecember 31-én lejárt az ötéves korlát. Az Áfa tv. 88. § (5) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően tehát lehetőségük van arra, hogy 2015. január 1-jétől kezdődő időszaktól az adókötelezettség alól „kijelentkezzenek”, ezáltal az adómentes körbe visszatérjenek, ha ezt a szándékukat a változás bejelentés szabályainak megfelelően, a változást megelőző adóév utolsó napjáig (azaz a 2015. január 1-jétől kezdődő időszakra vonatkozóan 2014. december 31-éig) az adóhatósághoz bejelentik.

Mikor telik le az öt év, ha a bejelentés év közben történt?H az ingatlannal kapcsolatos bejelentést az adózó évközben tette – új adóalanyisága okán, vagy e tevékenység tárgyév közben való megkezdése miatt –, akkor a választás éve a törtév (amelyben már alkalmazza is az általános szabályok szerinti adózást), és azt követően kell még 5 évnek eltelnie a kijelentkezéshez.

Az Áfa tv. 88. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés, miszerint a választás évét követő ötödik naptári év végéig a választástól eltérni nem lehet, nem jelenti azt, hogy ezen határidőig az adóalany be sem nyújthatja a változás bejelentést. Sőt: az eltérési szándékot szükséges december 31-ig bejelenteni. Ha ezt elmulasztják, egy évvel tovább fog tartani a kötöttség.

Mi a teendő, ha az öt év elteltével elmarad a bejelentés?Az Áfa tv. 88. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki élt a 88. § (1) bekezdésben említett választási jogával, az attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el. Az öt év elteltével viszont már bármely következő évre vonatkozóan eltérhet, ha arra irányuló szándékát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) változás-bejelentésre vonatkozó szabályai szerint (vagyis a tárgyévet megelőző év december 31-éig) bejelenti. Ha viszont az adózó december 31-éig nem tesz bejelentést váltási szándékáról, akkor csak az azt követő évben léphet ki az adóköteles körből. Az adómentességre visszatérést követő esetleges újabb adókötelezettség választása esetén – immár az újbóli választás miatt – ismét fennáll az ötéves kötöttség.

Ha az adózó december 31-éig elmulasztotta a bejelentést, lehetőség van kijavítási kérelem előterjesztésére. Kijavítási kérelemre olyan esetekben van mód, amelyeknél törvény az adózó számára választási lehetőséget biztosít. Így az adózó az elévülési időn belül kezdeményezheti a korábbi választása módosítását az adóhatóságnál feltéve, hogy a módosítás nem érinti adó, adóalap, költségvetési támogatás összegét (az adózó bevallását alapul véve).

Ezen a weboldalon lévő cikkek és információk a Dr. Szeiler Ügyvédi Iroda szellemi termékei. A weboldal tartalmának másolása változatlan, vagy nagymértékben azonos tartalmú szöveges vagy bármilyen egyéb (nyomtatott anyag, előadás) felhasználása, hozzájárulásunk nélkül tilos és díjköteles. Amennyiben weboldalunk bármely tartalmát harmadik személyek honlapján azonos vagy hasonló formában megtaláljuk, másolt oldalanként - másolt oldalnak minősül az adott oldalról legalább egy bekezdésnyi szöveg átvétele – 1000 Euró kötbért számlázunk a jogtalan felhasználónak havonta. A másolással a harmadik személy kifejezetten elfogadja ezen kötbér megállapodást.

A honlapon elérhető tartalom nem minősül konkrét jogi tanácsadásnak, ajánlattételnek vagy erre történő felhívásnak, célja csupán a tájékoztatás, és hogy értesüljenek olvasóink a Dr. Szeiler Ügyvédi Irodáról és annak szakterületéről.

2014. december 7., vasárnap

Ideiglenesen bérelt ingatlan bejelentési és költségelszámolási kérdései

Adózói kérdésre adott válasz az adozona.hu szakmai portálon:
Kérdés: Most alakult bt.-nél felmerült az a kérdés, hogy budapesti cégként fél évig egy vidéki városban kell tervező, karbantartó feladatot elvégezni. Ahhoz, hogy ott dolgozni tudjon a munkát végző, és ne kelljen naponta hazautaznia, bérelt egy lakást. Az ott felmerült költségeket csak akkor tudom elszámolni, ha ott telephelyet létesít. Az iparűzési adó szempontjából sem mindegy, hogy a fővárosban, vagy a vidéki városban adózik. Kell-e ilyen esetben a cégbíróságon bejelenteni, vagy elszámolhatók a felmerült költségek (kiküldetési útiköltség, bérleti díj, stb.)? IPA miatt ott be kell-e jelentkezni? 

Kedves Olvasó!
Kérdésére a következő törvényhelyek adnak választ, így szükséges lenne tudni még, hogy mivel foglalkozik pontosan a cég, az adózási kérdéseknél pedig fontos, hogy cégtől vagy magánszemélytől bérelné az ingatlant:
1990. évi C. törvény a helyi adókról : HELYI IPARŰZÉSI ADÓ Az adókötelezettség, az adó alanya
35. §(1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység).
(2)Az adó alanya a vállalkozó, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény szerinti bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyon.
36. § Adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.
Az állandó és ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység
37. §(1) A vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja.
(2)Ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó
a) építőipari tevékenységet folytat, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül a 30 napot meghaladja, de nem éri el a 181 napot,
b) bármely - az a) pontba nem sorolható - tevékenységet végez, ha annak folytatásából közvetlenül bevételre tesz szert, feltéve, hogy egyetlen önkormányzat illetékességi területén sem rendelkezik székhellyel, telephellyel.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 7.§ (2) bekezdése szerint a cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában (a továbbiakban együtt: létesítő okiratában) foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más településen – magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban – van, mint a cég székhelye. Ez a szabály irányadó a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete esetében is. Amennyiben a cég telephellyel vagy fiókteleppel rendelkezik, úgy azt a cégjegyzékben fel kell tüntetni.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfatv.) 254. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóalany ott telepedik le gazdasági céllal, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van.
Az Áfatv. 254. § (2) bekezdése értelmében abban az esetben, ha e törvény a gazdasági célú letelepedés helyéhez joghatást fűz, és az adóalanynak az (1) bekezdésben említett székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, a joghatást a székhelynek vagy annak az állandó telephelynek kell betudni, amely az adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett.
A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Taotv.) 4. § 33. pontjának a) alpontja szerint telephely olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés, ahol és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen az üzletvezetés helyét, a belföldi székhellyel létesített képviseletet, az irodát, a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, vagy a természeti erőforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (3) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó címét, székhelyét, a cég székhelyétől különböző központi ügyintézés helyét, telephelyét vagy telephelyeit, illetve a cég honlapján való közzététel esetén a cég elektronikus elérhetőségét (honlapját), több államban illetőséggel rendelkező gazdasági társaság esetén a tényleges üzletvezetés helyét.
Az Art. 17. § (3) bekezdésének h) pontja alapján az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a bejelentkezéssel egyidejűleg, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban bejelenti a cégbírósághoz be nem jelentett, az e törvény 178. § 27. pontjában foglaltaknak megfelelő telephelyét.
Az Art. 178. § 27. pontja szerint telephely az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található.
Az Art. 172. § (1) bekezdésének a) és c) pontjai értelmében a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét egyáltalán nem, vagy késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti.
A fentiek tekintetében a cégbírósághoz a tartósan igénybe vett székhelyet, telephelyet kell bejelentenie, az adóhatósághoz viszont be kell jelentenie a cégbírósághoz be nem jelentett telephelyet is. A helyi iparűzési adó fizetése a fenti helyi adó törvényben kifejtett tevékenységtől függ. A bérleti díj elszámolásánál pedig arra is figyelnie kell, hogy kitől bérli az ingatlant, cégtől vagy magánszemélytől, a bérelt ingatlan költségeinél pedig nem számolhatóak el a bérbeadó nevére jövő számlák, így a bérleti szerződésben a díjat szükséges ennek tekintetében szabályozni.
Az ügy teljes körű ismeretében lehet eldönteni a kérdését, amennyiben maradtak még megválaszolatlan kérdései.
Üdvözlettel
Dr. Szeiler Nikolett

Ezen a weboldalon lévő cikkek és információk a Dr. Szeiler Ügyvédi Iroda szellemi termékei. A weboldal tartalmának másolása változatlan, vagy nagymértékben azonos tartalmú szöveges vagy bármilyen egyéb (nyomtatott anyag, előadás) felhasználása, hozzájárulásunk nélkül tilos és díjköteles. Amennyiben weboldalunk bármely tartalmát harmadik személyek honlapján azonos vagy hasonló formában megtaláljuk, másolt oldalanként - másolt oldalnak minősül az adott oldalról legalább egy bekezdésnyi szöveg átvétele – 1000 Euró kötbért számlázunk a jogtalan felhasználónak havonta. A másolással a harmadik személy kifejezetten elfogadja ezen kötbér megállapodást.

A honlapon elérhető tartalom nem minősül konkrét jogi tanácsadásnak, ajánlattételnek vagy erre történő felhívásnak, célja csupán a tájékoztatás, és hogy értesüljenek olvasóink a Dr. Szeiler Ügyvédi Irodáról és annak szakterületéről.

2014. december 5., péntek

Áthelyezheti-e külföldre magyar cége székhelyét? Itt a válasz

Lehetséges-e egy magyar cég székhelyét külföldre áthelyezni? A nagyobb vállalatoknak kedvező megoldás lenne az európai részvénytársaság, amelynek szabályait egy tíz éve hatályba lépett egységes uniós rendelet szabályozza, tapasztalatok szerint mégis kevesen tudják, hogy létezik ez a társasági forma.
Sok olvasónk kérdezi, hogy mi a teendő abban az esetben, ha egy magyar cég a székhelyét más tagállamba vagy külföldre kívánja áthelyezni. A kérdésre a legkiválóbb példát egy magyar bt. ügye szolgáltatja, az ügyet Európa szerte „Cartesio-ügynek” nevezik.

Egy magyar betéti társaság, a Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. át kívánta helyezni a székhelyét Olaszországba. Az olasz jog és a magyar jog is a bejegyzés elvét alkalmazza a társaságokra. A társaság csupán a tényleges székhelyét rakta volna át, ugyanakkor továbbra is a magyar jog hatálya alá tartozott volna, Magyarországon maradt volna bejegyezve.
A külföldi székhely bejegyzését a magyar cégbíróság elutasította. A cégbíróság úgy érvelt, hogy az európai jog által biztosított letelepedés szabadsága nem ad jogot a társaságoknak, hogy a székhelyüket egyik tagállamból a másikba áthelyezzék. A Cartesio Bt. a döntés ellen bírósághoz, a Szegedi Ítélőtáblához fordult, amely előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól.
Az Európai Bíróság az ügyben kimondta: Magyarország belső joga alapján létrejött társaság nem helyezheti át a székhelyét egy másik tagállamba úgy, hogy közben megtartja a belső jog által biztosított honosságát. A székhelyáthelyezés uniós liberalizálása ezidáig elmaradt, így tehát magyar társaság nem helyezheti át a székhelyét más tagállamba.
Megjegyezném, hogy a Polgári törvénykönyv (Ptk.) a cég székhelye alatt a cég bejegyzett székhelyét érti, mely akár el is térhet a cég tényleges működésének helyétől, azaz a központi ügyvezetés helyétől. A központi ügyvezetés helyét így akár külföldre is lehet helyezni, ezáltal pedig nem változik meg a társaság bejegyzett székhelye, illetve a társaságra alkalmazandó jog.
A Ptk. 3:96. § [A társaság tevékenységének helye]
(1) Ha a társaság székhelye nem azonos a társaság központi ügyintézésének helyével, a létesítő okiratban a központi ügyintézés helyét is meg kell jelölni.
(2) A létesítő okiratban a társaság telephelyét és fióktelepét fel kell tüntetni, ha annak a nyilvántartásba való bejegyzését a társaság kéri.
Mi lehet a megoldás?
A társaságoknak számos egyéb lehetőségük van, ha más tagállamban kívánnak tevékenykedni: fióktelepet, leányvállalatot alapíthatnak, beolvadhatnak egy külföldi cégbe, vagy európai részvénytársaságot is létrehozhatnak.
Az európai részvénytársaság fogalmát és a más tagállamba történő székhely-áthelyezés lehetőségét a 2004. évi XLV. törvény szabályozza Ezt a cégformát igen kevesen ismerik, noha új fejezetet nyitott a társasági jogban és új távlatokat mutatott az adótervezés lehetőségében. Az európai részvénytársaság székhelye más tagállamba áthelyezhető.
Erről a törvény 13. §-a rendelkezik. Eszerint, ha az európai részvénytársaság székhelyének egy másik tagállamba történő áthelyezését határozza el, a székhelyáthelyezés ellen szavazó kisebbségi részvényesekkel el kell számolni – a törvényben meghatározott módon. Ha a Magyarországon működő európai részvénytársaság székhelyét más tagállamba helyezi át, az új székhely bejegyzése napjával – mint mérlegfordulónappal –köteles a számviteli törvény szerinti beszámolókészítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tenni, az új székhely bejegyzése napjától számított 150 napon belül.
Ha az európai részvénytársaság székhelyét egy másik tagállamból Magyarországra helyezi át, a székhelyáthelyezés cégbírósági bejegyzése napjával köteles eszközeiről és az eszközök forrásairól a számviteli törvény előírásainak megfelelő nyitóleltárt és nyitómérleget készíteni.
Az európai részvénytársaság könyvviteli nyilvántartásait a nyitóleltárban szereplő eszközök és források tételes adatai (eredeti bekerülési érték, elszámolt értékcsökkenés, értékvesztés, értékelési különbözet) figyelembevételével kell megnyitni. Ha a beszámoló és a könyvvezetés pénzneme az európai részvénytársaság székhelyének Magyarországra történő áthelyezésekor megváltozik, a nyitóleltárt és a nyitómérleget a székhely áthelyezése előtt alkalmazott pénznemben kell elkészíteni, majd ezt kell – ugyanezen időponttal – átszámítani a beszámoló és a könyvvezetés választott pénznemére a számviteli törvény előírásai szerint.
A magyar európai részvénytársaságról szóló törvény ugyanakkor csak részletszabályokat állapít meg. A Magyarországon bejegyzett európai részvénytársaságra vonatkozó rendelkezéseket egy egységes európai uniós jogszabály, a 2157/2001/EK rendelet az európai részvénytársaság (SE) statútumáról határozza meg. Így ugyanazokkal a feltételekkel működik egy rt. Bécsben vagy Londonban, mint Budapesten,

Az európai részvénytársaság minimális tőkéje 120?000?euró (jelenlegi árfolyamon számítva több mint 37 millió forint), alapítása pedig történhet egyesüléssel, holdingtársaság létrehozásával, közös leányvállalat alapításával, valamint a tagállami jogszabályok szerint korábban megalapított nyilvános részvénytársaság átalakításával. Egyesülést csak a különböző tagállamok nyilvános részvénytársaságai hajthatnak végre.
Európai holdingtársaságot minden nyilvános részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság alapíthat, amennyiben különböző tagállamokban lévő székhelyekkel vagy a székhelytől eltérő tagállamban lévő leányvállalatokkal, illetve fiókintézményekkel rendelkezik.
Ezzel a cégformával megvalósítható a vállalatok mobilitása az Európai Unióban. Ezt a cégformát azon vállalkozásoknak ajánljuk, akik már működő társaságok, és szükségük van arra, hogy a tevékenységüket több tagállamban egy cégként folytassák.
Dr. Szeiler Nikolett adozona.hu oldalon megjelent cikke alapján

Ezen a weboldalon lévő cikkek és információk a Dr. Szeiler Ügyvédi Iroda szellemi termékei. A weboldal tartalmának másolása változatlan, vagy nagymértékben azonos tartalmú szöveges vagy bármilyen egyéb (nyomtatott anyag, előadás) felhasználása, hozzájárulásunk nélkül tilos és díjköteles. Amennyiben weboldalunk bármely tartalmát harmadik személyek honlapján azonos vagy hasonló formában megtaláljuk, másolt oldalanként - másolt oldalnak minősül az adott oldalról legalább egy bekezdésnyi szöveg átvétele – 1000 Euró kötbért számlázunk a jogtalan felhasználónak havonta. A másolással a harmadik személy kifejezetten elfogadja ezen kötbér megállapodást.

A honlapon elérhető tartalom nem minősül konkrét jogi tanácsadásnak, ajánlattételnek vagy erre történő felhívásnak, célja csupán a tájékoztatás, és hogy értesüljenek olvasóink a Dr. Szeiler Ügyvédi Irodáról és annak szakterületéről.

2014. december 3., szerda

Kilépett tagnak jár-e osztalék?

Adózói kérdés: Egy kft. tulajdonosa, aki a társasággal munkaviszonyban van, 2014. évben közbenső mérleg alapján osztalékelőleget vett fel. Osztalékelőleg fizetésére a közbenső mérleg szerint a fedezet rendelkezésre állt. Osztalékelőleg kifizetését követően a tag értékesítette az üzletrészét, azzal a feltétellel, hogy a 2014. évben képződött eredményből osztalék illeti meg. Munkaviszonya az üzletrész eladása után is a társaságnál megmaradt. A 2014. évi mérleg jóváhagyása 2015. évben történik meg. Arra szeretnénk választ kapni, hogy a kilépett tag jogosult-e a kilépés után osztalékra, ha erről korábban (még az üzletrész értékesítését megelőzően) taggyűlés döntött? A kifizetett osztalékelőleg – mivel a mérleg jóváhagyásakor már nem üzletrésztulajdonos van szó – milyen jövedelemnek minősül: osztalék, egyéb jövedelem, esetleg bérjövedelem? Továbbá annak milyen adófizetési kötelezettsége keletkezik, és mikor? Az osztalékelőleg kifizetésekor a személyi jövedelem adót levonják, bevallják és megfizetik.

Főszabályként az osztalék annak a tagnak jár, aki az osztalék megállapításakor a társaságban tagsági jogviszonnyal rendelkezik.
 Ptk. 3:185. § [Az osztalék]
(1)    A tagot a társaságnak a tag javára történő kifizetések céljából felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt saját tőkéjéből a törzsbetétek arányában meghatározott összeg (a továbbiakban: osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalának időpontjában a társasággal szemben a tagsági jogok gyakorlására jogosult. A tag osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.
A társasági szerződésben, vagy alapszabályban ettől eltérő rendelkezés is szerepelhet. Az osztalékra való jogosultságot más időponthoz is köthetik. Ha ilyen módon szabályozták az osztalékfizetést az alapító okiratban vagy társasági szerződésben, akkor a kivált tagnak is fizethető osztalék. Más esetben a fő szabály szerint kell eljárni. Ha a kilépett tagnak nem járna osztalék, de osztalékelőleget vett fel, akkor azt vissza kell fizetnie a társaságnak, és a megfizetett SZJA-t pedig vissza kell igényelni.
Ha a kilépett tag osztalékra jogosult, akkor a neki járó összeget a tagsági jogviszonyára tekintettel kapja osztalékként, így megítélésünk szerint az adófizetési kötelezettség is az osztalékra vonatkozóan áll fenn.
Meg kívánom ugyanakkor jegyezni, hogy a kilépő taggal az üzletrész átruházási/adás-vételi szerződésben mindennel el kell/kellett számolni, ezt ebben a szerződésben szükséges rögzíteni.
Üdvözlettel
Dr. Szeiler Nikolett

Ezen a weboldalon lévő cikkek és információk a Dr. Szeiler Ügyvédi Iroda szellemi termékei. A weboldal tartalmának másolása változatlan, vagy nagymértékben azonos tartalmú szöveges vagy bármilyen egyéb (nyomtatott anyag, előadás) felhasználása, hozzájárulásunk nélkül tilos és díjköteles. Amennyiben weboldalunk bármely tartalmát harmadik személyek honlapján azonos vagy hasonló formában megtaláljuk, másolt oldalanként - másolt oldalnak minősül az adott oldalról legalább egy bekezdésnyi szöveg átvétele – 1000 Euró kötbért számlázunk a jogtalan felhasználónak havonta. A másolással a harmadik személy kifejezetten elfogadja ezen kötbér megállapodást.

A honlapon elérhető tartalom nem minősül konkrét jogi tanácsadásnak, ajánlattételnek vagy erre történő felhívásnak, célja csupán a tájékoztatás, és hogy értesüljenek olvasóink a Dr. Szeiler Ügyvédi Irodáról és annak szakterületéről.

Tagi kölcsön átvezetése tőkeelemek közé végelszámolás során. Lehetséges ez?

Adózói kérdés:
Társaságunk tagjai az évek során jelentős összeget fizettek be a társaság pénztárába. A befizetést tagi kölcsönként adták. Át lehet-e vezetni a tagi kölcsönt a tőkeelemek közé végelszámolás megkezdése után? - az adózona.hu oldalon tehetik fel kérdéseiket-


A válaszom röviden az, hogy lehet, azonban a NAV a végelszámolás esetén történő kötelező adóvizsgálat során - a lentebb látható tájékoztatója okán - ezt nem fogja elfogadni, hiszen evvel a vállalkozás célja valószínűleg az adó/illeték elkerülése.
A válaszomat hosszabban itt találja, az említett tájékoztatóval egyetemben:
A gazdasági társaságoknál a törzstőke, alaptőke felemelhető pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, így a társaság által elismert tagi kölcsön összegével is, a Ptk. 3:99. § (1) bekezdésére tekintettel, ha azt az adós elismerte vagy az jogerős bírósági határozaton alapul. Számviteli szempontból tehát nincs annak akadálya, hogy az adott tag az általa nyújtott kölcsönből származó követelését a jegyzett tőke megemelése keretében, apportként a társaság részére rendelkezésre bocsássa.
A jegyzett tőke-emelés bejegyzését követően a társaságnak az apport miatt önmagával szemben lesz követelése. Ezáltal a tagi kölcsön miatt korábban a társaságnak a tulajdonossal szembeni kötelezettsége is a társasággal szembeni kötelezettséggé válik. A kötelezettség és a követelés összevezetésével a társaságnak a tagi kölcsön miatti kötelezettsége megszűnik. Ez esetben a tag nem elengedi a követelését, hanem beapportálja a társaságba. A követelés átruházása tehát nem ingyenesen kerül sor, hiszen annak ellentételezéseként az apportot adó tag különböző társasági jogokat (szavazati, osztalékjog stb.) szerez a társaságban.
Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pont szerint az ajándékozási illeték tárgya a vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás.
Az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja szerint vagyoni értékű jog: a földhasználat, haszonélvezet, a használat joga - ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat - továbbá a vagyonkezelői jog, az önálló orvosi tevékenység praxisjoga, az üzembentartói jog, továbbá az ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés.
Továbbá az ilyen juttatás a vizsterhes vagyonátruházási illetéknek sem tárgya. (Itv. 18. § (2) bek.)
Az Itv. fentebb idézett rendelkezéseinek együttes olvasata alapján tehát sem a társaságnál, sem a tagnál nem keletkezik illetékfizetési kötelezettség a tagi kölcsönből megvalósított törzstőke emelés esetén.
Az alaptőke felemelése mellett a tőketartalékba is lehet eszközátadást helyezni. Ezt azonban csak  a tőkeemeléssel egyidejűleg vagy alapításkor lehet megtenni, úgy hogy a tulajdonosok a jegyzett tőkénél magasabb (névérték feletti) összeget teljesítenek és az így rendelkezésre bocsátott többletet a tőketartalék számlával szemben számolják el.
Az elszámolás egyik bizonylata a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve az azokról szóló közgyűlési (taggyűlési) határozat, amelynek a jegyzett tőke és tőketartalék fedezetét képező eszközökre vonatkozóan is kell részletes adatokat tartalmaznia. A másik bizonylat a cégbírósági bejegyzésről szóló végzés, amely jogerőre emeli a jegyzett tőkét illetve annak emelését. Az elszámoláshoz mindkét bizonylattal együttesen rendelkezni szükséges. Tehát nem elég egy, például taggyűlési nyilatkozat a tőkeemelésről. Ebből következik, hogy nem lehet közvetlenül a tőketartalékba helyezni olyan eszközátadást, amely nem alapításhoz vagy tőkeemeléshez kapcsolódik.
Ugyan a számviteli törvény és a Ptk. rendelkezései a fent leírtak szerint megengedik a tagi kölcsön apportálását, de jelen esetben figyelemmel kell lenni, arra is, hogy a társaság végelszámolása esetén kötelező az adóellenőrzés, melynek során az ilyen megoldást az adóhatóság negatívan ítélheti meg. A NAV egy korábbi tájékoztatójában az alábbiakat írta a tagi kölcsön apportálásával kapcsolatban a végelszámolás során:
„Más cégek úgy is próbálták a kötelezettségüket rendezni, hogy a tagok kölcsön követeléseivel
apportként megemelték a társaság törzstőkéjét. Azonban a tartozásnak ilyen módon történő
rendezésére sincs lehetőség. Önmagában a cégbírósági változásbejegyző végzés nem teszi a
tőkeemelést adójogi szempontból jogszerűvé, ha maga a tőkeemelés az Art. rendelkezéseibe
ütközik. Adózó olyan saját magával szemben fennálló követelést apportált, melynek
kielégítésére vagyoni, pénzügyi eszközök hiányában nincs lehetőség és nem is várható, hogy
lesz, így az apportált követelés nem bírt olyan vagyoni értékkel, melynek segítségével a
társaság eredményes működése helyreállítható lett volna. Az eljárás nem jóhiszemű, hiszen
csupán arra irányul, hogy a társaság kötelezettségét oly módon tudja rendezni, mely nem jár
pénzügyi teljesítéssel, adójogi vonzattal és így a tartozása eltűnjön, ezáltal meg tudjon szűnni
végelszámolással.”
 Üdvözlettel:
Dr. Szeiler Nikolett

Ezen a weboldalon lévő cikkek és információk a Dr. Szeiler Ügyvédi Iroda szellemi termékei. A weboldal tartalmának másolása változatlan, vagy nagymértékben azonos tartalmú szöveges vagy bármilyen egyéb (nyomtatott anyag, előadás) felhasználása, hozzájárulásunk nélkül tilos és díjköteles. Amennyiben weboldalunk bármely tartalmát harmadik személyek honlapján azonos vagy hasonló formában megtaláljuk, másolt oldalanként - másolt oldalnak minősül az adott oldalról legalább egy bekezdésnyi szöveg átvétele – 1000 Euró kötbért számlázunk a jogtalan felhasználónak havonta. A másolással a harmadik személy kifejezetten elfogadja ezen kötbér megállapodást.

A honlapon elérhető tartalom nem minősül konkrét jogi tanácsadásnak, ajánlattételnek vagy erre történő felhívásnak, célja csupán a tájékoztatás, és hogy értesüljenek olvasóink a Dr. Szeiler Ügyvédi Irodáról és annak szakterületéről.

Kezesi felelősség az ÁFA törvényben: Ha az eladó nem fizeti meg az áfát, a vevő kezesként felelhet!

Adózói kérdés:
Egy társaság folyamatosan kölcsönt folyósított egy másik vállalkozásnak. A kölcsönt kapó vállalkozás terméket, új ingatlant értékesített a kölcsönt folyósító vállalkozásnak. A felek megállapodtak, hogy az ingatlant a kölcsön beszámítása útján értékesítik. A termékértékesítő vállalkozásnak fizetési nehézségei vannak, ami az áfa meg nem fizetését eredményezheti. A felek kapcsolt vállalkozások. Kérdésem, hogy az áfatörvény 150. §-a alapján a kezesi felelőssége fennáll-e az ingatlant megszerző vállalkozásnak? - kérdéseket az adózóna.hu oldalon lehet feltenni.


Igen, az ÁFA tv. 150 §-a vonatkozhat erre az ügyletre is.

Az áfa törvényben a kezesi felelősség azt, jelenti, hogy az adóhatóság a vevőtől is követelheti az eladó által be nem fizetett áfa összegét. Akkor áll fennt a kezesi felelősség, ha az ingatlan vevője az eladónak a közöttük létrejött ügylet számlázott ellenértékét nem, vagy nem megfelelő módon térítette meg.

A nem megfelelő mód alatt arra kell gondolni, ha pl. nem pénzben fizetik meg az ingatlan árát, hanem más formában. (pl. az ingatlan árát engedményezés miatt máshová kell utalni) Ebben az esetben pénzforgalom közöttük nem történik látszólag.

A kezesi felelősség természetesen csak a meg nem fizetett áfa megfizetésére terjed ki. Abban az esetben is követelhető a vevőtől az áfa összege tehát, ha az ingatlan értékesítésekor egyáltalán nem volt pénzmozgás. Amennyiben az eladó megfizette az áfa egy részét akkor csak a fennmaradó részt követelheti a NAV a vevőtől.

Ebben az esetben a NAV feltételezi, hogy az eladó azért nem képes megfizetni az áfát az adóhatóság részére,  mert ő sem kapott pénzt vagy elegendő pénzt a vevőjétől, így a vevő belép mögöttes felelősnek a NAV felé.

A kezesi felelősség a NAV részéről csak abban az esetben érvényesíthető, ha a vevőnek az ügylet tekintetében áfa levonási joga van, vagyis ha a vevő nem vall be levonható áfát az adott ügylettel kapcsolatban.

Az ÁFA törvény 151. §-a a láncügyleteknél alkalmazható kezesi felelősségről rendelkezik, ebben az esetben a felelősség egyetemleges, tehát bárkitól behajtható, aki fizetőképes. Az Áfa törvény 150. §-ban említett kezesi felelősség viszont nem egyetemleges, tehát a kezes csak akkor fizet, ha a NAV az adótartozást megpróbálta behajtani a felelősön, azonban ez nem sikerült neki. Ebben az esetben lép a helyére a kezes.

Természetesen teljes körű tanácsadást csak az ügy teljes körű ismeretében tudnánk adni.
Üdvözlettel
Dr. Szeiler Nikolett

Ezen a weboldalon lévő cikkek és információk a Dr. Szeiler Ügyvédi Iroda szellemi termékei. A weboldal tartalmának másolása változatlan, vagy nagymértékben azonos tartalmú szöveges vagy bármilyen egyéb (nyomtatott anyag, előadás) felhasználása, hozzájárulásunk nélkül tilos és díjköteles. Amennyiben weboldalunk bármely tartalmát harmadik személyek honlapján azonos vagy hasonló formában megtaláljuk, másolt oldalanként - másolt oldalnak minősül az adott oldalról legalább egy bekezdésnyi szöveg átvétele – 1000 Euró kötbért számlázunk a jogtalan felhasználónak havonta. A másolással a harmadik személy kifejezetten elfogadja ezen kötbér megállapodást.

A honlapon elérhető tartalom nem minősül konkrét jogi tanácsadásnak, ajánlattételnek vagy erre történő felhívásnak, célja csupán a tájékoztatás, és hogy értesüljenek olvasóink a Dr. Szeiler Ügyvédi Irodáról és annak szakterületéről.